Majd a férfi visszavezetett a Templom bejárati kapuja elé, amely keletre nézett. Láttam, hogy a Templom déli sarkánál, a kapu küszöbe alól vízforrás fakad fel. A víz keletre folyt tovább, az oltártól délre. Majd a férfi az északi kapu útján kivezetett a külső falon kívülre. Megkerültük a falat, és a külső keleti kapuval szemben megálltunk. A víz ott folyt ki a Templom területéről a kapu déli oldalán, keleti irányban.
A férfi, kezében a mérőzsinórral, kelet felé vezetett, ezer könyök távolságra. Ott megállt, és átvezetett a kis patakon, amely csak a bokámig ért. Majd tovább haladt, ismét ezer könyöknyi távolságra. Ott újra átvezetett a vízen, amely itt már a térdemig ért. Újabb ezer könyök után megint átvezetett a folyón, de ott már a derekamig ért a víz. Újabb ezer könyök távolság után a folyó annyira felduzzadt és elmélyült, hogy már nem tudtam átmenni rajta. Ebben már csak úszni lehetett! Túl mély lett ahhoz, hogy átgázoljak rajta. Megkérdezte: „Ember fia, jól megfigyelted, amit láttál?”
Ezután visszavezetett a folyó partján. Eközben észrevettem, hogy a folyó mindkét partján nagyon sok fa nő. A férfi ezt mondta: „Ez a folyó az Arábá-völgyön keresztül a keleti puszta felé halad, és a Holt-tengerbe ömlik. Amikor pedig vize bejut oda, meggyógyítja a Holt-tenger vizét. Ahová ennek a folyónak a vize eljut, ott minden teremtmény élni fog, és megszaporodik! A Holt-tengerben is rengeteg hal nyüzsög majd, mert ahová ez a folyó behatol, ott minden élőlény egészséges lesz, és élni fog! Akkor majd halászok dolgoznak a Holt-tenger partján Én-geditől Én-Eglaimig, és hálóikkal tömérdek halat zsákmányolnak. Olyan sokféle hal nyüzsög majd a Holt-tengerben is, akárcsak a Földközi-tengerben.
Az elszigetelt mocsarak és pocsolyák azonban nem gyógyulnak meg, hanem továbbra is sósak maradnak. A folyó két partján mindenféle gyümölcsfa nő. Levelük nem hervad, gyümölcsük nem fogy el. Minden hónapban új termést hoznak, mert a víz, amely öntözi őket, a Templomból ered. Gyümölcseik táplálnak, leveleik gyógyítanak.”