Mózes második könyve 34:5-9

Az Örökkévaló leszállt a felhőben, megállt Mózessel szemben, majd kihirdette a nevét: „JAHVE”. Az Örökkévaló elvonult Mózes előtt, és így kiáltott: „JAHVE, JAHVE, a könyörülő és kegyelmes Isten, kinek türelme hosszan tart, szeretete nagy, és hűsége hatalmas! Hűséges szeretetét megőrzi az övéi iránt ezer nemzedéken át; megbocsátja vétkeiket, bűneiket és hűtlenségeiket, de bűnt nem hagy büntetés nélkül, számon kéri az apák vétkét fiaikon is, a harmadik-negyedik nemzedékig.” Mózes ekkor sietve a földre borult, és imádta az Örökkévalót. Azután ezt mondta: „Uram, ha jóindulattal vagy irántam, kérlek, jöjj velünk! Bár ez a nép valóban makacs és engedetlen, mégis bocsásd meg bűneinket, hűtlenségeinket, és fogadj bennünket népeddé!”