Mózes második könyve 14:15-31

Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el! Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánuk nyomuljanak a tengerbe. Azzal fogom megmutatni dicsőségemet, hogy győzelmet aratok a fáraó, az egész serege és összes lovas harci szekere fölött. Az egyiptomiak pedig megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor győzelmet szerzek a fáraó és összes lovas harci szekere fölött!” Ezután az Isten angyala — aki eddig Izráel serege előtt járt — odaállt Izráel tábora mögé. Ugyanakkor a felhőoszlop is elmozdult a sereg előtti helyéről, és a tábor mögé állt. Elválasztotta egymástól az egyiptomiak és az izráeliek táborát úgy, hogy egész éjjel egyikük sem tudott közeledni a másikhoz. A felhőoszlop az egyik oldalon sötétbe borította az egyiptomiakat, ugyanakkor a másik oldalon világított az izráelieknek. Mózes kinyújtotta karját a tenger fölé, az Örökkévaló pedig erős keleti szelet támasztott, amely egész éjjel fújt, és elhajtotta a tenger vizét. Így a víz kettévált, és a tenger feneke szárazra került. Izráel népe bevonult a tenger közepébe, és a szárazra került tengerfenéken átmentek a túloldalra. Eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal. Az egyiptomi hadsereg üldözve utánuk nyomult a tenger közepébe, a fáraó összes lovas harci szekerével együtt. A hajnali őrségváltás idején az Örökkévaló lenézett a tüzes felhőből az egyiptomi seregre, és a harci szekereiket használhatatlanná tette. A kerekek elakadtak. A sereg csak nagy üggyel-bajjal haladt, kitört a pánik és a katonák rémülten kiabáltak: „Meneküljünk innen! Az Örökkévaló harcol ellenünk, az izráeliek oldalán!” Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Nyújtsd ki a karod a tengerre, hogy a víz visszatérjen eredeti helyére, és elborítsa az egyiptomiakat szekerestül-lovastul.” Éppen föltűnt a hajnal, amikor Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, amelynek vize visszatért medrébe. A menekülő egyiptomiak éppen szembe futottak a zuhataggal, és elmerültek benne. Így söpörte el az Örökkévaló az egyiptomi hadsereget a tenger vizével. Amikor a víz visszatért eredeti helyére, elborította a fáraó egész seregét, és a harci szekereket, a lovakkal együtt. Akik Izráel népét üldözték, mind egy szálig ott pusztultak el. Az izráeliek azonban száraz lábbal keltek át a tenger közepén, s eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal. Így szabadította meg az Örökkévaló Izráel népét az egyiptomiak hatalmából azon a napon. Később az izráeliek látták az egyiptomiak holttesteit a tenger partján. Izráel népe látta, hogy az Örökkévaló milyen nagy hatalommal bánt el az egyiptomiakkal, ezért tisztelték és félték őt, bíztak benne és szolgájában, Mózesben.