Eszter könyve 7:7-10

A király pedig haragra lobbant, hirtelen felkelt a vacsora mellől, és kisietett a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, hogy Eszter királynénál kegyelemért könyörögjön. Megértette, hogy a király már elhatározta, hogy kivégezteti. A király éppen abban a pillanatban jött vissza a kertből, amikor Hámán — könyörgés közben — arra a díványra borult, amelyen Eszter feküdt. Ezt látva a király így kiáltott fel: „Hogy merészel ez az ember az én jelenlétemben és a palotámban erőszakoskodni a királynéval?!” Ahogy ezt mondta, a szolgák azonnal betakarták Hámán arcát. Az egyik szolga — Harbóná — megszólalt: „Hámán házánál már áll egy 50 könyök magas akasztófa, amelyet ő annak a Márdokeusnak szánt, aki megmentette a király életét.”. „Helyes! Akkor Hámánt akasszátok fel arra a fára!” — parancsolta a király. Így hát Hámán maga került arra az akasztófára, amelyet Márdokeusnak szánt. Azután megszűnt a király haragja.