Haták ki is ment a palota előtti térre, ahol Márdokeus mindent elmondott neki — még azt is, hogy Hámán mekkora összeget ígért a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe. Átadta Hatáknak a zsidók elpusztításáról szóló királyi rendelet másolatát is, amelyet Súsán városában már kihirdettek, hogy mutassa meg Eszternek. Megüzente, hogy Eszter sürgősen menjen a királyhoz, könyörögjön a zsidókért, és kérjen kegyelmet népe számára.
Haták visszatért Eszterhez, és átadta Márdokeus üzenetét.
Eszter pedig meghagyta Hatáknak, hogy ezt a választ vigye Márdokeusnak: „A király minden szolgája és a tartományok összes népe tudja, hogy aki hívatlanul merészel a királyhoz bemenni a belső udvarba, azt kivégzik! Ez a törvény mindenkire vonatkozik, kivéve azt, akire a király kinyújtja aranypálcáját — az élve marad. Engem pedig a király már harminc napja nem hívatott.”
Amikor Haták ezt elmondta Márdokeusnak, ő ezt üzente vissza Eszternek: „Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik! Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!”
Erre Eszter a következő választ küldte: „Ám legyen! Menj, gyűjts össze minden zsidót, akit Súsán városában találsz! Böjtöljetek értem: három nap, három éjjel ne egyetek, ne igyatok semmit! Én magam, és a szolgálóim is ugyanígy fogunk böjtölni. Azután — bár ez ellenkezik a törvénnyel — mégis bemegyek a királyhoz, és ha meg kell halnom, hát meghalok.”