Eszter könyve 1:1-18

Ezek az események akkor történtek, amikor a Perzsa Birodalom királya Ahasvérós volt, aki Indiától Etiópiáig 127 tartomány fölött uralkodott. A király Súsán várában tartózkodott udvarával együtt, s onnan irányította birodalmát. Uralkodásának harmadik esztendejében Ahasvérós király nagy ünnepségsorozatot rendezett a birodalom összes magas rangú vezetőjének. Meghívta a perzsa és méd katonai vezetőket, a tartományok kormányzóit és előkelő nemeseit. Az ünnepségek 180 napig tartottak: ez alatt a király bemutatta a vendégeinek hatalmas birodalma gazdagságát, palotája kincseit és királyi dicsőségének nagyságát. Amikor ezek a napok leteltek, hét napig tartó nagy lakomát rendezett a palota kertjében, amelyre Súsán városának minden lakóját meghívta, a legkisebbtől a legnagyobbig. A kertben fehér és kék lenvászon szőttesek voltak felfüggesztve, amelyeket fehér és bíborszínű kötelek tartottak, ezeket pedig ezüstkarikák erősítették a márványoszlopokhoz. A márvánnyal, alabástrommal, és egyéb értékes színes kövekkel kirakott mozaikpadlón arannyal és ezüsttel díszített heverők voltak elhelyezve a vendégek számára. A bort aranyserlegekben szolgálták fel — és minden egyes serleg másmilyen volt! A király nagylelkűsége folytán bőségesen kínálták a király borát. A király megparancsolta szolgáinak, hogy mindenki annyit ihat, amennyit csak akar, de senkit se erőltessenek az ivásra. A király felesége, Vásti királyné is nagy ünnepséget rendezett az asszonyok számára a palotában. A hétnapos lakoma utolsó napján, amikor a király szíve felvidult a bortól, megparancsolta hét szolgájának, hogy vezessék színe elé Vásti királynét — királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni magas rangú vendégeinek és az egész népnek Vásti szépségét — mert valóban gyönyörűség volt csak ránézni is. A hét szolgát így hívták: Mehúmán, Bizzeta, Harbóna, Bigtána, Abagta, Zétar és Karkasz. Mikor azonban a szolgák átadták a király parancsát Vásti királynénak, ő nem engedelmeskedett, és nem akart a királyhoz menni. Ekkor a király haragra lobbant, és forrt benne az indulat. Mivel az volt a szokása, hogy minden dologban tanácskozott a bölcsekkel, akik tudták, mit kell tenni, ismerték a törvényeket, és gyakorlottak voltak az ítélkezésben — most is hozzájuk fordult, és tanácsot tartott velük. Ez a hét bölcs volt a király legközelebbi tanácsadója: Karsená, Sétár, Admátá, Társis, Meresz, Marszená, Memúkán. Ők voltak a Méd-Perzsa Birodalom legmagasabb rangú fejedelmei, akik általában a király jelenlétében tartózkodtak. A király tehát megkérdezte őket: „A törvény szerint mit kellene tenni Vásti királynéval, aki nem engedelmeskedett a király — udvari szolgái által küldött — parancsának?” Memúkán így válaszolt a király és a többi fejedelem előtt: „Vásti királyné nemcsak a király ellen vétkezett, hanem minden fejedelem és Ahasvérós király egész birodalmának minden népe ellen is. Mert amit a királyné tett, azt az egész birodalomban minden asszony meg fogja tudni, és akkor ők is megvetik és lenézik a férjüket. Azt fogják mondani a férjüknek: »Hiszen Vásti királyné sem fogadott szót, amikor Ahasvérós király megparancsolta neki, hogy menjen hozzá!« A mai napon az előkelő méd és perzsa asszonyok mind látták és hallották, amit Vásti tett. S majd ők is ugyanezt fogják mondani a férjüknek, a birodalom vezetőinek. Ebből pedig véget nem érő megvetés, felháborodás, meg viszály keletkezik a férjek és feleségek között.