A prédikátor könyve 10:7-20

A prédikátor könyve 10:7-20 EFO

Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének. Aki gödröt ás, könnyen beleesik abba. Aki lebontja a kőkerítést, azt kígyómarás fenyegeti. Aki követ fejt, baleset érheti, és aki fát dönt, az is veszedelemben forog. Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat. Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”. A bölcs beszéde megbecsülést szerez neki, de a bolondot saját szavai teszik tönkre. A bolond beszéde butasággal kezdődik, és gonosz őrültséggel végződik. A bolond folyton csak a jövőről beszél, pedig senki sem tudja, mit hoz a holnap. Ki a megmondhatója, mi lesz, miután meghalunk? A munka annyira kifárasztja a bolondokat, hogy még a városba vezető utat sem találják meg. Jaj annak az országnak, amelynek királya neveletlen suhanc, s amelynek fejedelmei reggeltől estig csak lakomáznak! Boldog az az ország, amelynek királya előkelő származású, nemes jellemű, és fejedelmei mértékkel étkeznek, — azért, hogy erősek maradjanak, s nem azért, hogy lerészegedjenek. Ha hanyag vagy, fejedre roskadnak a gerendák, s ha ölbe tett kézzel üldögélsz, beázik a tető! A jó étel megvidámítja a lelket, s örömmel tölt el a bor, de mindehhez pénzre van szükséged! Még gondolatban se átkozd a királyt! Titokban se kívánj rosszat a gazdagoknak! Elviszi szavadat az égi madár, elárulhat még egy kicsiny madárka is!