Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének.
Aki gödröt ás,
könnyen beleesik abba.
Aki lebontja a kőkerítést,
azt kígyómarás fenyegeti.
Aki követ fejt,
baleset érheti,
és aki fát dönt,
az is veszedelemben forog.
Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat.
Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”.
A bölcs beszéde megbecsülést szerez neki,
de a bolondot saját szavai teszik tönkre.
A bolond beszéde butasággal kezdődik,
és gonosz őrültséggel végződik.
A bolond folyton csak a jövőről beszél,
pedig senki sem tudja, mit hoz a holnap.
Ki a megmondhatója,
mi lesz, miután meghalunk?
A munka annyira kifárasztja a bolondokat,
hogy még a városba vezető utat sem találják meg.
Jaj annak az országnak,
amelynek királya neveletlen suhanc,
s amelynek fejedelmei reggeltől estig csak lakomáznak!
Boldog az az ország, amelynek királya
előkelő származású, nemes jellemű,
és fejedelmei mértékkel étkeznek,
— azért, hogy erősek maradjanak,
s nem azért, hogy lerészegedjenek.
Ha hanyag vagy,
fejedre roskadnak a gerendák,
s ha ölbe tett kézzel üldögélsz,
beázik a tető!
A jó étel megvidámítja a lelket,
s örömmel tölt el a bor,
de mindehhez pénzre van szükséged!
Még gondolatban se átkozd a királyt!
Titokban se kívánj rosszat a gazdagoknak!
Elviszi szavadat az égi madár,
elárulhat még egy kicsiny madárka is!