Mózes ötödik könyve 26:1-13

Mózes így folytatta: Hamarosan bevonultok arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, elfoglaljátok azt, letelepedtek ott, és megművelitek a földet. Akkor majd az aratás és a szüret idején — minden terményből, amit csak az Örökkévalótól kapott földed terem — tedd félre az új termésből, ami először beérik. Tedd egy kosárba, és vidd föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, hogy neve ott lakjon. Menj oda a paphoz, aki majd abban az időben szolgálatot teljesít, és ezt mondd neki: „Istenünk, az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy nekünk adja ezt a földet. Most az ő jelenlétében kijelentem, hogy valóban bejöttünk erre a földre, és az Örökkévaló nekünk adta azt.” Akkor a pap vegye el a kezedből a terményekkel megrakott kosarat, és helyezze az oltár elé. Te pedig így imádkozz az Örökkévaló jelenlétében: „Örökkévaló Istenem! Arámi vándorló nomád volt ősapám, aki családjával Egyiptomba költözött, ahol jövevényként időzött. Kevesen mentek le oda, de idővel erős és hatalmas néppé lettünk. Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és keményen dolgoztattak bennünket. De mikor őseink Istenéhez, az Örökkévalóhoz kiáltottunk segítségért, ő meghallgatott minket, mert látta, milyen kegyetlenül bántak velünk, mennyire elnyomták és nyomorgatták népünket. Erős kezével és nagy hatalmával, jelek és csodák kíséretében kivezetett bennünket Egyiptomból, s ez nagy rémületet keltett a körülöttünk élő nemzetekben. Elvezetett minket erre a tejjel és mézzel folyó földre, és nekünk adta ezt az országot. Most pedig elhoztam neked, Uram, az első részt földem idei terméséből, amelyet tőled kaptam!” Akkor tedd oda a kosarat Istenünk, az Örökkévaló oltára elé, és leborulva imádd őt. Azután tarts ünnepi lakomát, és örvendezz mindannak a jónak, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott, egész családoddal, a városodban lakó lévitákkal és a jövevényekkel együtt. Minden harmadik évben terményeid tizedrészét add oda a városodban lakó lévitáknak, idegeneknek, árváknak és özvegyeknek. Hadd lakjanak jól ők is, ne szűkölködjenek. Amikor megtetted, állj oda Istened, az Örökkévaló elé, és ezt mondd: „Kivittem házamból a neked szentelt tizedet, és odaadtam a lévitáknak, a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek — ahogy azt megparancsoltad. Nem szegtem meg szavadat, és nem felejtkeztem el törvényedről.