Bélsaccar király egyszer nagy ünnepséget rendezett, amelyre meghívta birodalma ezer főemberét. A lakoma közben a király és vendégei együtt itták a bort. Mikor a király már elég sokat ivott, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket még az egyik előző király, Nebukadneccar hozott el Jeruzsálemből, a Templomból. Azt akarta, hogy ő maga, főemberei, feleségei és ágyasai ezekből a kelyhekből igyanak. Elő is hozták ezeket az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket korábban a Templomból, Isten házából hoztak el. A király ezekből ivott, főembereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. Miközben itták a bort, dicsérték a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítették.
Eközben hirtelen feltűnt egy emberi kéz a királyi palota falán, a mécstartóval szemben, és írni kezdett a meszelt falra.
Ahogy ezt a király meglátta, elsápadt, nagyon megrémült, térdei remegtek, dereka megroggyant, és kiáltozni kezdett, hogy azonnal hozzák elé a királyi asztrológusokat, varázslókat és jövendőmondókat.
Amikor elé álltak, a király ezt mondta a babilóniai bölcseknek: „Aki elolvassa ezt az írást és megfejti értelmét, annak bíborpalástot és aranyláncot adományozok, és rangja szerint birodalmam harmadik vezetője lesz.”
El is jött a király összes bölcse, de sem elolvasni, sem megfejteni nem tudták a falon lévő írást. Emiatt a király még inkább megrémült, elsápadt, és főemberei is tanácstalanok voltak.
Akkor az anyakirálynő, a király anyja jött be a terembe, ahol az ünnepséget tartották, mivel meghallotta, hogy a király és tanácsosai miről beszélnek. Ezt mondta: „Király, örökké élj! Ne rémülj meg, és ne sápadj el! Van valaki a birodalmadban, akiben a szent istenek szelleme lakik. Atyád uralkodása idején már megmutatkozott, hogy olyan bölcsesség, értelem és világosság van benne, mint az istenekben. Nebukadneccar király — aki előtted ült ezen a trónon — ezt a férfit nevezte ki a varázslók, jövendőmondók és asztrológusok vezetőjévé. Dániel — így hívták ezt a férfit, de a király elnevezte Baltazárnak — rendkívüli képességekkel rendelkezett: nemcsak értelmes és művelt volt, hanem meg tudta fejteni a titkokat és az álmok értelmét, és válaszolni tudott a legnehezebb kérdésekre is. Hívasd hát elő Dánielt, és ő biztosan meg tudja mondani, mit jelent ez az írás a falon.”
Ezután Dánielt a királyhoz vezették, aki így szólt hozzá: „Szóval, te vagy Dániel, a júdai foglyok közül, akit még az egyik királyi elődöm hozatott ide Júdából! Azt hallottam felőled, hogy az istenek szelleme, rendkívüli világosság, értelem és bölcsesség lakik benned.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
