Círusz perzsa király uralkodásának harmadik évében kapta ezt a kijelentést Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. A kijelentés hiteles, és nagyon súlyos időszakról szól. Dániel felfogta a kijelentés értelmét, mert látomásban megmagyarázták neki.
Abban az időben én, Dániel, böjtöltem három hétig, vagyis 21 napig. Ez alatt nem ettem sem húst, sem más kívánatos ételt, nem ittam bort, és olajjal sem kentem meg magam.
Az első hónap 24. napján a nagy Tigris folyó partján álltam. Ahogy felnéztem a magasba, egy férfit láttam, aki fehér lenvászon ruhát viselt, a derekán pedig színarany övet. Teste aranyfényű drágakőhöz hasonlított, arca úgy ragyogott, mint a villám, szeme, mint az égő fáklya, karja és lába, mint a csiszolt bronz. A hangja olyan volt, mint a tenger hullámainak zúgása.
Én, Dániel, egyedül láttam ezt a látomást. A velem lévő férfiak nagyon megrémültek, elszaladtak és elrejtőztek, így egyedül maradtam. Amikor ezt a látomást láttam, minden erőm elhagyott, egészen elsápadtam, és csaknem összerogytam. Azután az a férfi megszólított, s mikor a hangját hallottam, elájultam, és arccal a földre estem.
Akkor egy kéz megérintett, és felsegített a térdeimre. Az a férfi ezt mondta: „Dániel, te kedves férfi! Értsd meg, amiket mondok neked, és állj fel, mert hozzád küldtek!” Közben remegve felálltam. Így folytatta: „Ne félj Dániel, mert az első naptól kezdve, hogy odaszántad magad a titkok megértésére, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta kérésedet, és engem éppen ezért küldött hozzád. Azonban a Perzsa Birodalom fejedelme 21 napig az utamba állt — emiatt csak most értem ide. Végül Mikaél, az egyik legfőbb fejedelem segítségemre sietett, és így tudtam eljönni, őt pedig ott hagytam a Perzsa Birodalom fejedelménél.