A főpap azonban megtelt irígységgel, és vele együtt a szadduceusok csoportja is, akik támogatták őt. Ezért letartóztatták az apostolokat, és a városi börtönbe zárták őket.
De az Úr egyik angyala megjelent éjjel, kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette onnan az apostolokat, és azt mondta nekik: „Menjetek a Templom udvarába, és továbbra is hirdessétek a népnek az örök életet!” Az apostolok engedelmeskedtek, és már hajnalban a Templom udvarába mentek, ahol tanítani kezdték az összegyűlteket.
Amikor a főpap megérkezett a kíséretével együtt, összehívta a Főtanácsot, vagyis Izráel vezetőinek testületét, majd őröket küldött a börtönbe, hogy hozzák eléjük az apostolokat. Az őrök oda is mentek, de nem találtak ott senkit. Visszamentek a Főtanácshoz és jelentették: „A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. Mikor azonban bementünk, senkit sem találtunk odabent.” A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett. Ekkor valaki ezt a hírt hozta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!” Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.
Miután a Főtanács elé állították az apostolokat, a főpap ezt mondta nekik: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy erről az emberről tanítsatok. Ennek ellenére egész Jeruzsálemet betöltöttétek a tanításotokkal, és minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért!”
Erre Péter a többi apostollal együtt így válaszolt: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek! Ősapáink Istene feltámasztotta a halálból Jézust, akit ti keresztre feszítve megöltetek. Felemelte, a jobb oldalára ültette, uralkodóvá és megváltóvá tette őt, hogy általa visszatérítse magához Izráelt, és a bűneiket megbocsássa. Mi tanúi vagyunk ennek, és erről tanúskodik a Szent Szellem is, akit Isten mindazoknak ad, akik engedelmeskednek neki.”
Ennak hallatára a Főtanács tagjai dühükben a fogukat csikorgatták, és meg akarták ölni az apostolokat.
Ekkor azonban felállt a Főtanács egyik tagja, akit mindenki tisztelt. Gamáliélnek hívták, a Törvény tanítója és farizeus volt. Megparancsolta, hogy egy időre vigyék ki az apostolokat. Majd ezt mondta a többieknek: „Izráeli férfiak, vigyázzatok, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Emlékezzetek Teudásra, aki nemrégiben tűnt fel! Nagynak tartotta magát, követték is vagy négyszázan. Mikor azonban őt megölték, a követői szétszóródtak, és az egész ügynek vége lett.
Utána a népszámlálás idején felkelt a galileai Júdás. Néhányan követték, de őt is megölték, és követői szétszóródtak. Ezért azt tanácsolom, hogy ne avatkozzatok bele ebbe a dologba, hanem hagyjátok békén őket! Ha a szándékuk és a mozgalmuk csak emberi eredetű, akkor úgyis kudarcot vallanak. Ha viszont ez az egész Istentől van, akkor nem tudjátok megállítani őket. Sőt, még az is kiderülhet, hogy Isten ellen harcoltok.”
Gamáliél tanácsát mindenki elfogadta. Azután behívatták az apostolokat, és megkorbácsoltatták őket. Majd ismét megparancsolták nekik, hogy többé ne beszéljenek Jézus nevében, s végül elengedték őket. Az apostolok nagy örömmel mentek ki a Főtanács elől, mert nem szégyennek, hanem dicsőségnek tartották, hogy Jézusért szenvedtek. Azonban a tiltás ellenére sem hagyták abba a nép tanítását. Minden nap hirdették a Templomban és a családi otthonokban az örömüzenetet, hogy Jézus a Messiás.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
