Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.
A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók ezek, akik itt beszélnek? Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”
Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:
»Azt mondja Isten:
az utolsó napokban majd kiárasztom Szellemem
minden emberre,
és prófétálnak fiaitok és leányaitok,
a fiatalok látomásokat látnak,
az öregek pedig álmokat álmodnak.
Azokban a napokban
szolgáimra is kiárasztom Szellememet,
férfiakra is, meg nőkre is,
és ők is prófétálni fognak.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
