Sámuel második könyve 5:1-10

Ezután Izráel összes törzsei Dávidhoz gyülekeztek, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk! Már Saul királysága idején is te vezetted győzelemre csapatainkat! Az Örökkévaló, mondta neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni Izráel fölött.«” Összegyűltek hát a királyhoz, Hebronba Izráel összes idős vezetői. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló jelenlétében. A vezetők akkor egész Izráel királyává kenték Dávidot. Harminc éves volt Dávid, amikor trónra lépett, és 40 évig uralkodott. Hebronban 7 és fél évig volt Júda királya, azután Jeruzsálemben további 33 évig uralkodott egész Izráel és Júda fölött. Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!” Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa. Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!” Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!” Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé. Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.