Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt!
Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem,
melyben mindent elrendezett,
s nem vonja vissza soha!
Ő ad nekem mindenben győzelmet,
és teljes örömet!
De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor,
melyhez senki nem nyúl kézzel,
csak bottal meg vasvillával,
kitépi, tűzre veti, s megégeti.”
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei:
Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.
Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott, csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.
Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott, de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.
Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort. Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben. Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!” Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.
Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt, és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid.
Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt. Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül. Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt. A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.
A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak:
Aszáél, Jóáb testvére,
Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
a haródi Sammá,
a haródi Eliká,
a peleti Helec,
a tékóai Írá, Ikkés fia,
az anatóti Abiezer,
a húsái Mebunnaj,
az ahóhi Calmón,
a netófái Mahraj,
a netófái Héleb, Baaná fia,
Ittaj, Ríbaj fia, a benjámini Gibeából,
a pirátóni Benája,
a nahalé-gaasi Hiddaj,
az arbai Abialbón,
a bahúrimi Azmávet,
a saalbóni Eljahbá,
a gizóni Jásén,
Jonatán, a harári Sammá fia,
az arári Ahiám, Sárár fia,
a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia,
a gilói Eliám, Ahitófel fia,
a kármeli Hecró,
az arbai Paaraj
a cóbai Jigál, Nátán fia,
a gádi Báni,
az ammoni Celek,
a beéróti Nahraj, Jóáb, Cerúja fia fegyverhordozója,
a jeteri Írá,
a jeteri Gáréb,
és a hettita Úriás.