Jóás hét éves volt, amikor király lett, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a Beérsebából való Cibjá volt. Amíg Jójádá főpap élt, Jóás mindig azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tartott. Jójádá megházasította Jóást, két feleséget szerzett neki, akiktől a királynak fiai és leányai születtek.
Ezután Jóás elhatározta, hogy felújíttatja az Örökkévaló Templomát. Összehívta hát a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: „Menjetek, járjátok be Júda városait, és gyűjtsétek be azt a pénzt, amit egész Izráelben mindenkinek évről-évre fizetnie kell! Fordítsátok Istenetek házának kijavítására! Rajta legyetek, hogy ezt hamar elvégezzétek!”
De a léviták nem igyekeztek teljesíteni ezt a feladatukat. Ezért a király hívatta Jójádát, a főpapot, és felelősségre vonta: „Miért nem követelted meg a lévitáktól, hogy begyűjtsék Júdából és Jeruzsálemből azt az adót, amelyet Mózes, az Örökkévaló szolgája és Izráel közössége megállapított a Szent Sátor számára?!”
Ataljának, annak az istentelen asszonynak a fiai előzőleg kirabolták Isten házát, és a Baálok tiszteletére fordították mindazt, ami az Örökkévaló házának volt szentelve.
Akkor a király parancsára készítettek egy ládát, és elhelyezték azt az Örökkévaló Templomának a kapuja elé. Majd kihirdették egész Júdában és Jeruzsálemben, hogy mindenki hozza be, és dobja a ládába az Örökkévaló számára azt az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája parancsolt Izráelnek még a pusztában. Ezt a rendelkezést minden vezető és az egész nép is örömmel fogadta. Behozták az adópénzt, és beledobták a ládába, amely egészen megtelt. Amikor a léviták látták, hogy már sok pénz van benne, bevitték a ládát a király tisztviselőihez. A király írnoka és a főpap egyik szolgája kiürítették a ládát, amelyet ezután visszatettek a helyére. Ezt napról-napra így folytatták, és sok pénz gyűlt össze, amelyet a király és Jójádá átadott a Templom felújításával megbízott vezetőknek. Azok pedig kőfaragókat, ácsokat, vas- és bronzműves mestereket bíztak meg az Örökkévaló háza javításával.
Így hát a mesteremberek keze alatt jól haladt a felújítás munkája. Isten házát az eredeti formájában állították helyre és erősítették meg. Amikor a munkát befejezték, a maradék pénzt visszahozták a király és Jójádá elé. Ők pedig abból a szertartásokhoz szükséges eszközöket csináltattak az Örökkévaló házába: ezüst- és aranykanalakat, tálakat és poharakat az áldozatokhoz. Amíg Jójádá élt, folytonosan végezték az égőáldozatokat az Örökkévaló házában.
Azután Jójádá főpap megöregedett, és az élettel betelve, százharminc éves korában meghalt. Dávid városában temették el, a királyok sírja mellett, mert életében sok jót tett Izráel népével, és sokat tett Istenért és az Örökkévaló Templomáért.