Arra gondolok, hogy közületek egyesek azt mondják: „én Pált követem”, mások: „én Apollós csoportjába tartozom”, megint mások: „én Kéfáshoz tartozom”, vagy ezt: „én pedig közvetlenül Krisztushoz”.
Mit gondoltok, talán részekre lehet szaggatni Krisztust? Vagy talán Pált feszítették keresztre, hogy meghaljon értetek? Vagy azért merítkeztetek be, hogy Pál tanítványai legyetek?
Hálát adok Istennek, hogy — Kriszpuszt és Gájuszt kivéve — senkit sem merítettem be közületek, hogy senki se mondhassa, hogy az én nevemre merítkezett be. Most jut eszembe, még Sztefanász családját is bemerítettem, de mást valóban nem — amennyire vissza tudok emlékezni. Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy bemerítsek, hanem azért, hogy az örömüzenetet hirdessem mindenkinek. Azonban azt is úgy, hogy a Krisztus keresztjéről, vagyis a haláláról szóló üzenet el ne veszítse az erejét — ezért is nem támaszkodtam emberi okoskodásra vagy szónoki fogásokra.
A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti. Ahogyan az Írás mondja:
„Lerombolom a bölcsek bölcsességét,
az értelmesek értelmét pedig semmivé teszem.”
Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.
Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
