Zsoltárok 78:40-72

Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.