Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen:
Mi történt veled,
hogy mindenki a háztetőkre ment?
Csupa lárma, zajongás a város,
vigadozik a vár!
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
halottaid nem harcban estek el.
Vezetőid mind egy szálig elmenekültek,
nyíllövés nélkül kerültek fogságba.
Mind fogságra jutottak,
akiket csak megtaláltak,
bármily messze futottak.
Azért ezt mondom:
Ne nézzetek rám, keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal,
hiszen népem pusztulóban van!
Mert zűrzavar, eltiprás
és kavarodás napja jön
az Úrtól, a Seregek Urától
a látomás völgyére.
Aláássák a falat,
és kiáltás hangzik a hegy felé.
Élám fölveszi tegzét,
jön harci kocsikkal,
emberekkel, lovasokkal,
Kír is pajzsot ragad.
Gyönyörű völgyeid
megtelnek harci kocsikkal,
a lovasok felsorakoznak
a kapu előtt.
Leleplezték Júda védelmét:
megszemlélitek azon a napon
az Erdő házának fegyvertárát,
meglátjátok, mily sok rés van
a Dávid városán,
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Összeírjátok Jeruzsálem házait,
egyes házakat leromboltok
a várfal megerősítésére.
Medencét csináltok
a két várfal között
a Régi-tó vizének.
De aki ezt cselekszi,
azzal nem törődtök,
és nem látjátok meg azt,
aki régóta készíti!
Az Úr, a Seregek Ura
azon a napon sírásra
és gyászolásra hív,
kopaszra nyírásra
és zsákba öltözésre.
De csak vigasság és öröm van,
marhákat vágnak, juhokat ölnek,
húst esznek, és bort isznak:
Együnk-igyunk,
hisz holnap meghalunk!
Kijelentette nekem a Seregek Ura,
hogy nem engesztelődik meg irántatok
emiatt a bűn miatt halálotokig sem!
– mondja az Úr, a Seregek Ura.