Hungarian: Hungarian Revised New Translation Bible without Deuterocanon

Revised Hungarian Bible

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkACT">
 <div class="chapter ch27" data-usfm="ACT.27">
 <div class="label">27</div><div class="s">P&#225;lt R&#243;m&#225;ba viszik</div><div class="m"> 1Miut&#225;n &#250;gy hat&#225;roztak, hogy haj&#243;n It&#225;li&#225;ba sz&#225;ll&#237;tanak benn&#252;nket, &#225;tadt&#225;k P&#225;lt a t&#246;bbi fogollyal egy&#252;tt a cs&#225;sz&#225;ri csapatb&#243;l val&#243; J&#250;liusz nev&#369; sz&#225;zadosnak. 2Azut&#225;n felsz&#225;lltunk egy adramittiumi haj&#243;ra, amely &#193;zsia tartom&#225;ny partvid&#233;k&#233;nek kik&#246;t&#337;ibe k&#233;sz&#252;lt, &#233;s elindultunk. Vel&#252;nk volt a maked&#243;n Arisztarkhosz is Thesszalonik&#225;b&#243;l. 3M&#225;snap befutottunk Szid&#243;nba. J&#250;liusz embers&#233;gesen b&#225;nt P&#225;llal, &#233;s megengedte, hogy elmenjen bar&#225;taihoz, &#233;s azok gondoskodjanak r&#243;la. 4Onnan tov&#225;bbindulva az ellensz&#233;l miatt Ciprus sz&#233;l&#225;rny&#233;kos oldal&#225;n haj&#243;ztunk el. 5Majd Kilikia &#233;s Pamf&#237;lia partja ment&#233;n haladva befutottunk a l&#237;kiai Mir&#225;ba. 6Ott a sz&#225;zados egy It&#225;li&#225;ba indul&#243; alexandriai haj&#243;t tal&#225;lt, &#233;s arra sz&#225;ll&#237;tott &#225;t minket. 7T&#246;bb napig tart&#243; lass&#250; haj&#243;z&#225;s ut&#225;n nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a sz&#233;l miatt nem tudtunk kik&#246;tni, ez&#233;rt elhaj&#243;ztunk Kr&#233;ta sz&#233;l&#225;rny&#233;kos oldal&#225;n Szalm&#243;n&#233; k&#246;zel&#233;ben. 8Nagy nehezen elhaladtunk mellette, &#233;s eljutottunk egy helyre, amelyet Sz&#233;pkik&#246;t&#337;nek neveznek, &#233;s amelyhez k&#246;zel van L&#225;szea v&#225;rosa.</div><div class="s">P&#225;l tan&#225;csa ellen&#233;re tov&#225;bbhaj&#243;znak</div><div class="m"> 9Mivel pedig k&#246;zben sok id&#337; telt el, &#233;s a haj&#243;z&#225;s is veszedelmess&#233; v&#225;lt, hiszen a b&#246;jt is elm&#250;lt m&#225;r, P&#225;l figyelmeztette &#337;ket: 10F&#233;rfiak, l&#225;tom, hogy a tov&#225;bbi haj&#243;z&#225;s nemcsak a rakom&#225;nyban &#233;s a haj&#243;ban okozhat nagy k&#225;rt, hanem &#233;let&#252;nket is vesz&#233;lyezteti. 11De a sz&#225;zados ink&#225;bb hitt a korm&#225;nyosnak &#233;s a haj&#243;tulajdonosnak, mint annak, amit P&#225;l mondott. 12A kik&#246;t&#337; nem volt alkalmas a telel&#233;sre, ez&#233;rt a t&#246;bbs&#233;g &#250;gy d&#246;nt&#246;tt, hogy tov&#225;bbhaj&#243;znak onnan, h&#225;tha eljutnak F&#337;nixbe, ahol &#225;ttelelhetnek. Ez Kr&#233;ta egyik kik&#246;t&#337;je, amely d&#233;lnyugat &#233;s &#233;szaknyugat fel&#233; n&#233;z. 13Mivel pedig enyhe d&#233;li sz&#233;l kezdett f&#250;jni, azt hitt&#233;k, hogy megval&#243;s&#237;thatj&#225;k elhat&#225;roz&#225;sukat, felszedt&#233;k teh&#225;t a horgonyt, &#233;s tov&#225;bbhaj&#243;ztak Kr&#233;ta k&#246;zel&#233;ben. 14Nemsok&#225;ra azonban a sziget ir&#225;ny&#225;b&#243;l lecsapott az Eurakvil&#243;nak nevezett sz&#233;lvihar. 15Mikor az mag&#225;val ragadta a haj&#243;t, &#250;gyhogy nem tudott a sz&#233;llel szemben haladni, r&#225;b&#237;ztuk a haj&#243;t, &#233;s sodortattuk magunkat vele. 16Amikor egy kis sziget, Klauda sz&#233;l&#225;rny&#233;kos oldal&#225;ra befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a ment&#337;cs&#243;nakot. 17Miut&#225;n ezt felvont&#225;k, &#243;vint&#233;zked&#233;seket tettek: alul &#225;tk&#246;t&#246;tt&#233;k a haj&#243;t, &#233;s mivel f&#233;ltek, hogy a Szirtisz tenger&#246;b&#246;l z&#225;tonyaira futnak, a horgonyt leeresztett&#233;k, &#233;s &#250;gy sodr&#243;dtak tov&#225;bb. 18A vihar hevesen h&#225;nyt-vetett benn&#252;nket, ez&#233;rt m&#225;snap kidob&#225;lt&#225;k a haj&#243;terhet, 19harmadnap pedig a haj&#243; felszerel&#233;s&#233;t dob&#225;lt&#225;k ki saj&#225;t kez&#252;kkel. 20Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem l&#225;tszottak t&#246;bb napon &#225;t, &#233;s er&#337;s vihar tombolt, v&#233;g&#252;l elveszett megmenek&#252;l&#233;s&#252;nk minden rem&#233;nye. 21Minthogy m&#225;r sokat &#233;heztek is, P&#225;l fel&#225;llt k&#246;z&#246;tt&#252;k, &#233;s &#237;gy sz&#243;lt: Az lett volna a helyes, f&#233;rfiak, ha r&#225;m hallgattok, &#233;s nem indulunk el Kr&#233;t&#225;b&#243;l, hogy elker&#252;lj&#252;k ezt a vesz&#233;lyt &#233;s ezt a k&#225;rt. 22&#201;n azonban most is azt tan&#225;csolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy l&#233;lek sem v&#233;sz el k&#246;z&#252;letek, csak a haj&#243;. 23Mert ma &#233;jjel el&#233;m &#225;llt annak az Istennek az angyala, aki&#233; vagyok, &#233;s akinek szolg&#225;lok. 24Ez azt mondta: Ne f&#233;lj, P&#225;l, neked a cs&#225;sz&#225;r el&#233; kell &#225;llnod, &#233;s Isten neked aj&#225;nd&#233;kozta mindazokat, akik veled vannak a haj&#243;n. 25Ez&#233;rt bizakodjatok, f&#233;rfiak! &#201;n hiszek az Istennek, hogy &#250;gy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26Egy szigetre kell kivet&#337;dn&#252;nk.</div><div class="s">Haj&#243;t&#246;r&#233;s &#233;s megmenek&#252;l&#233;s</div><div class="m"> 27Tizennegyedik napja sodr&#243;dtunk az Adri&#225;n, amikor &#233;jf&#233;lt&#225;jban azt gyan&#237;tott&#225;k a haj&#243;sok, hogy valamilyen sz&#225;razf&#246;ldh&#246;z k&#246;zelednek. 28Lebocs&#225;tott&#225;k a m&#233;r&#337;&#243;nt, &#233;s h&#250;sz &#246;l m&#233;lys&#233;get m&#233;rtek. Amikor pedig kiss&#233; tov&#225;bbmentek, &#233;s ism&#233;t lebocs&#225;tott&#225;k, tizen&#246;t &#246;let m&#233;rtek. 29De mivel f&#233;ltek, hogy esetleg szikl&#225;s helyre vet&#337;d&#252;nk, a haj&#243; far&#225;b&#243;l n&#233;gy horgonyt vetettek ki, alig v&#225;rva a virradatot. 30Ekkor azonban a haj&#243;sok meg akartak sz&#246;kni a haj&#243;r&#243;l. Le akart&#225;k ereszteni a ment&#337;cs&#243;nakot a tengerre, azzal az &#252;r&#252;ggyel, hogy a haj&#243; orr&#225;b&#243;l akarnak horgonyokat kifesz&#237;teni. 31P&#225;l &#237;gy sz&#243;lt a sz&#225;zadoshoz &#233;s a katon&#225;khoz: Ha ezek nem maradnak a haj&#243;n, akkor ti sem menek&#252;lhettek meg. 32A katon&#225;k ekkor elv&#225;gt&#225;k a ment&#337;cs&#243;nak k&#246;teleit, &#233;s hagyt&#225;k, hogy elsodorja az &#225;r. 33Addig pedig, am&#237;g megvirradt, P&#225;l mindny&#225;jukat arra biztatta, hogy egyenek. &#205;gy sz&#243;lt: Ma a tizennegyedik napja, hogy &#233;tlen v&#225;rakoztok, &#233;s semmit sem ettetek. 34Ez&#233;rt intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmenek&#252;l&#233;seteket szolg&#225;lja. Mert k&#246;z&#252;letek senkinek sem esik le egyetlen hajsz&#225;l sem a fej&#233;r&#337;l. 35E szavak ut&#225;n vette a kenyeret, h&#225;l&#225;t adott Istennek mindny&#225;juk szeme l&#225;tt&#225;ra, megt&#246;rte, &#233;s enni kezdett. 36Erre mindny&#225;jan nekib&#225;torodtak, &#233;s &#337;k is enni kezdtek. 37&#214;sszesen k&#233;tsz&#225;zhetvenhatan voltunk a haj&#243;n. 38Miut&#225;n j&#243;llaktak, a gabon&#225;t a tengerbe sz&#243;rva k&#246;nny&#237;tettek a haj&#243;n. 39Amikor megvirradt, nem tudt&#225;k, milyen sz&#225;razf&#246;ldh&#246;z &#233;rtek, de egy &#246;bl&#246;t vettek &#233;szre, amelynek lapos volt a partja. Elhat&#225;rozt&#225;k, hogy ha tudj&#225;k, erre futtatj&#225;k r&#225; a haj&#243;t. 40A horgonyokat eloldott&#225;k, &#233;s a tengerben hagyt&#225;k, egy&#250;ttal a korm&#225;nyr&#250;d tart&#243;k&#246;teleit is megeresztett&#233;k, &#233;s az orrvitorl&#225;t sz&#233;lnek fesz&#237;tve igyekeztek a part fel&#233;. 41Mikor azonban egy f&#246;ldnyelvhez &#233;rtek, r&#225;futtatt&#225;k a haj&#243;t, amelynek orra bef&#250;r&#243;dva ott maradt mozdulatlanul, h&#225;ts&#243; r&#233;sze pedig a hull&#225;mver&#233;st&#337;l szakadozni kezdett. 42A katon&#225;knak az volt a sz&#225;nd&#233;kuk, hogy meg&#246;lik a foglyokat, nehogy valaki ki&#250;szva elmenek&#252;lj&#246;n. 43De a sz&#225;zados meg akarta menteni P&#225;lt, ez&#233;rt visszatartotta &#337;ket elhat&#225;roz&#225;sukt&#243;l, &#233;s megparancsolta, hogy akik &#250;szni tudnak, azok ugorjanak el&#337;sz&#246;r a tengerbe, &#233;s menek&#252;ljenek a sz&#225;razf&#246;ldre, 44azut&#225;n pedig a t&#246;bbiek, ki deszk&#225;kon, ki a haj&#243; egy&#233;b darabjain. &#205;gy t&#246;rt&#233;nt, hogy mindny&#225;jan kimenek&#252;ltek a sz&#225;razf&#246;ldre.</div>
 </div>
 </div>
</div>

Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak. Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából. Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el. Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába. Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és arra szállított át minket. Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében. Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lászea városa.

Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább. A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.

Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek. De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg. A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.

Hallgasd meg Cselekedetek 27