Hungarian: Hungarian Revised New Translation Bible without Deuterocanon

Revised Hungarian Bible

Hungarian - 2014 Revideált új fordítású Biblia (Non-Drama - NT)

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkJHN">
 <div class="chapter ch4" data-usfm="JHN.4">
 <div class="label">4</div><div class="s">J&#233;zus &#233;s a sam&#225;riai asszony</div><div class="m"> 1Amikor pedig megtudta J&#233;zus, hogy a farizeusok meghallott&#225;k, hogy &#337; t&#246;bb tan&#237;tv&#225;nyt szerez &#233;s keresztel, mint J&#225;nos &#8211; 2b&#225;r maga J&#233;zus nem keresztelt, hanem a tan&#237;tv&#225;nyai &#8211;, 3elhagyta J&#250;de&#225;t, &#233;s elment ism&#233;t Galile&#225;ba. 4Sam&#225;ri&#225;n kellett pedig &#225;tmennie, 5&#233;s &#237;gy jutott el Sam&#225;ria egyik v&#225;ros&#225;hoz, amelynek Sik&#225;r volt a neve. Ez k&#246;zel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet J&#225;k&#243;b adott fi&#225;nak, J&#243;zsefnek. 6Ott volt J&#225;k&#243;b forr&#225;sa. J&#233;zus az &#250;tt&#243;l elf&#225;radva le&#252;lt a forr&#225;sn&#225;l; az id&#337; d&#233;lfel&#233; j&#225;rt. 7Egy sam&#225;riai asszony j&#246;tt vizet mer&#237;teni. J&#233;zus &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;: Adj innom! 8Tan&#237;tv&#225;nyai ugyanis elmentek a v&#225;rosba, hogy ennival&#243;t vegyenek. 9A sam&#225;riai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsid&#243; l&#233;tedre t&#337;lem k&#233;rsz inni, mikor &#233;n sam&#225;riai vagyok? Mert a zsid&#243;k nem &#233;rintkeztek a sam&#225;riaiakkal. 10J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt: Ha ismern&#233;d az Isten aj&#225;nd&#233;k&#225;t, &#233;s hogy ki az, aki &#237;gy sz&#243;l hozz&#225;d: Adj innom! &#8211; te k&#233;rt&#233;l volna t&#337;le, &#233;s &#337; adott volna neked &#233;l&#337; vizet. 11Az asszony &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;: Uram, mer&#237;t&#337;ed&#233;nyed sincs, a k&#250;t is m&#233;ly, honnan venn&#233;d az &#233;l&#337; vizet? 12Tal&#225;n nagyobb vagy te aty&#225;nkn&#225;l, J&#225;k&#243;bn&#225;l, aki ezt a kutat adta nek&#252;nk, &#233;s aki maga is ebb&#337;l ivott, s&#337;t fiai &#233;s j&#243;sz&#225;gai is? 13J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt neki: Aki ebb&#337;l a v&#237;zb&#337;l iszik, ism&#233;t megszomjazik, 14de aki abb&#243;l a v&#237;zb&#337;l iszik, amelyet &#233;n adok neki, soha t&#246;bb&#233; meg nem szomjazik, mert &#246;r&#246;k &#233;letre buzg&#243; v&#237;z forr&#225;s&#225;v&#225; lesz benne. 15Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, &#233;s ne kelljen idej&#225;rnom mer&#237;teni. 16J&#233;zus &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;: Menj el, h&#237;vd a f&#233;rjedet, &#233;s j&#246;jj vissza! 17Az asszony &#237;gy v&#225;laszolt: Nincs f&#233;rjem. J&#233;zus erre ezt mondta: J&#243;l mondtad, hogy f&#233;rjed nincs, 18mert &#246;t f&#233;rjed volt, &#233;s akivel most &#233;lsz, nem f&#233;rjed: ebben igazat mondt&#225;l. 19Az asszony &#237;gy felelt: Uram, l&#225;tom, hogy pr&#243;f&#233;ta vagy. 20A mi aty&#225;ink ezen a hegyen im&#225;dt&#225;k Istent, ti pedig azt mondj&#225;tok, hogy Jeruzs&#225;lemben van az a hely, ahol Istent im&#225;dni kell. 21J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt: Higgy nekem, asszony, hogy elj&#246;n az &#243;ra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzs&#225;lemben im&#225;dj&#225;tok az Aty&#225;t. 22Ti azt im&#225;dj&#225;tok, akit nem ismertek, mi azt im&#225;djuk, akit ismer&#252;nk, mert az &#252;dv&#246;ss&#233;g a zsid&#243;k k&#246;z&#252;l t&#225;mad. 23De elj&#246;n az &#243;ra, &#233;s az most van, amikor igazi im&#225;d&#243;i l&#233;lekben &#233;s igazs&#225;gban im&#225;dj&#225;k az Aty&#225;t, mert az Atya is ilyen im&#225;d&#243;kat keres. 24Az Isten L&#233;lek, &#233;s akik im&#225;dj&#225;k &#337;t, azoknak l&#233;lekben &#233;s igazs&#225;gban kell im&#225;dniuk. 25Az asszony &#237;gy felelt: Tudom, hogy elj&#246;n a Messi&#225;s, akit Krisztusnak neveznek, &#233;s amikor elj&#246;n, kijelent nek&#252;nk mindent. 26J&#233;zus ezt mondta neki: &#201;n vagyok az, aki veled besz&#233;lek.</div><div class="p"> 27Ekkor meg&#233;rkeztek a tan&#237;tv&#225;nyai, &#233;s csod&#225;lkoztak azon, hogy asszonnyal besz&#233;l, m&#233;gsem mondta egyik&#252;k sem: Mit akarsz t&#337;le? Mi&#233;rt besz&#233;lgetsz vele? 28Az asszony pedig otthagyta kors&#243;j&#225;t, elment a v&#225;rosba, &#233;s sz&#243;lt az embereknek: 29J&#246;jjetek, l&#225;ss&#225;tok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem &#337; a Krisztus? 30Erre azok elindultak a v&#225;rosb&#243;l, &#233;s kimentek hozz&#225;.</div><div class="p"> 31K&#246;zben k&#233;rt&#233;k &#337;t a tan&#237;tv&#225;nyai: Mester, egy&#233;l! 32&#336; pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amir&#337;l ti nem tudtok. 33A tan&#237;tv&#225;nyok egym&#225;st k&#233;rdezgett&#233;k: Valaki tal&#225;n hozott neki enni? 34J&#233;zus ezt mondta nekik: Az &#233;n eledelem az, hogy teljes&#237;tsem annak akarat&#225;t, aki elk&#252;ld&#246;tt engem, &#233;s bev&#233;gezzem az &#337; munk&#225;j&#225;t. 35Vajon nem ti magatok mondj&#225;tok-e, hogy m&#233;g n&#233;gy h&#243;nap, &#233;s j&#246;n az arat&#225;s? &#205;me, mondom nektek: emelj&#233;tek fel a szemeteket, &#233;s l&#225;ss&#225;tok meg, hogy a mez&#337;k m&#225;r feh&#233;rek az arat&#225;sra. 36Az arat&#243; jutalmat kap, &#233;s begy&#369;jti a term&#233;st az &#246;r&#246;k &#233;letre, hogy egy&#252;tt &#246;r&#252;lj&#246;n a vet&#337; &#233;s az arat&#243;. 37Mert abban igaza van a mond&#225;snak, hogy m&#225;s a vet&#337;, &#233;s m&#225;s az arat&#243;. 38&#201;n elk&#252;ldtelek titeket, hogy azt arass&#225;tok, ami&#233;rt nem ti f&#225;radtatok: m&#225;sok f&#225;radoztak &#233;rte, ti pedig az &#337; munk&#225;jukba &#225;lltatok be.</div><div class="p"> 39Abb&#243;l a v&#225;rosb&#243;l pedig a sam&#225;riaiak k&#246;z&#252;l sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki &#237;gy tan&#250;skodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 40Amikor teh&#225;t a sam&#225;riaiak J&#233;zushoz &#233;rtek, k&#233;rt&#233;k &#337;t, hogy maradjon n&#225;luk. &#201;s ott maradt k&#233;t napig. 41Az &#337; szav&#225;nak sokkal t&#246;bben hittek, 42az asszonynak pedig meg is mondt&#225;k: M&#225;r nem a te besz&#233;ded&#233;rt hisz&#252;nk, hanem mert magunk hallottuk &#233;s tudjuk, hogy val&#243;ban &#337; a vil&#225;g &#252;dv&#246;z&#237;t&#337;je. </div><div class="s">J&#233;zus &#250;jra Galile&#225;ban</div><div class="m"> 43K&#233;t nap m&#250;lva pedig elment onnan Galile&#225;ba, 44b&#225;r maga J&#233;zus tett bizonys&#225;got arr&#243;l, hogy nincs becs&#252;lete a pr&#243;f&#233;t&#225;nak a saj&#225;t haz&#225;j&#225;ban. 45M&#233;gis, amikor Galile&#225;ba &#233;rkezett, befogadt&#225;k &#337;t azok a galileaiak, akik l&#225;tt&#225;k mindazt, amit Jeruzs&#225;lemben tett az &#252;nnepen, mivel &#337;k is ott voltak.</div><div class="s">J&#233;zus meggy&#243;gy&#237;tja a kapernaumi kir&#225;lyi tisztvisel&#337; gyermek&#233;t</div><div class="r">(Mt 8,5&#8211;13; Lk 7,1&#8211;10)</div><div class="m"> 46Azut&#225;n ism&#233;t a galileai K&#225;n&#225;ba ment, ahol a vizet borr&#225; v&#225;ltoztatta. Kapernaumban pedig volt egy kir&#225;lyi tisztvisel&#337;, akinek betegen fek&#252;dt a fia. 47Amikor meghallotta, hogy J&#233;zus meg&#233;rkezett J&#250;de&#225;b&#243;l Galile&#225;ba, elment hozz&#225;, &#233;s k&#233;rte, hogy j&#246;jj&#246;n, &#233;s gy&#243;gy&#237;tsa meg a fi&#225;t, mert hal&#225;l&#225;n van. 48Erre J&#233;zus ezt mondta neki: Ha nem l&#225;ttok jeleket &#233;s csod&#225;kat, nem hisztek. 49A kir&#225;lyi tisztvisel&#337; k&#233;rte &#337;t: Uram, j&#246;jj, miel&#337;tt meghal a gyermekem! 50J&#233;zus &#237;gy v&#225;laszolt: Menj el, a te fiad &#233;l! Hitt az ember a sz&#243;nak, amelyet J&#233;zus mondott neki, &#233;s elindult. 51M&#233;g hazafel&#233; tartott, amikor szembej&#246;ttek vele a szolg&#225;i a h&#237;rrel, hogy a gyermeke &#233;l. 52Ekkor megk&#233;rdezte t&#337;l&#252;k, h&#225;ny &#243;rakor lett jobban. Ezt mondt&#225;k neki: Tegnap d&#233;lut&#225;n egy &#243;rakor hagyta el a l&#225;z. 53Meg&#233;rtette teh&#225;t az apa, hogy abban az &#243;r&#225;ban t&#246;rt&#233;nt ez, amikor ezt mondta neki J&#233;zus: A te fiad &#233;l. &#201;s hitt &#337;, valamint eg&#233;sz h&#225;za n&#233;pe. 54Ezt pedig m&#225;sodik jelk&#233;nt tette J&#233;zus, miut&#225;n meg&#233;rkezett J&#250;de&#225;b&#243;l Galile&#225;ba.</div>
 </div>
 </div>
</div>

Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál. Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.
Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele? Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus? Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.

Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.


Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.

Gwranda ar János 4