Zsoltárok 116
116
Hálaadás és fogadalom
1Szeretem az Urat,
mert meghallgatja
könyörgésem szavát.
2Felém fordította fülét,
ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.
3Körülfontak a halál kötelei,
a sírtól való rettegés fogott el engem,
nyomorúságban és bánatban van részem.
4De az Úr nevét hívom segítségül:
Ó, Uram, mentsd meg életemet!
5Kegyelmes és igazságos az Úr,
irgalmas a mi Istenünk.
6Megőrzi az Úr az együgyűeket,
elesett vagyok, de ő megsegít.
7Légy újból nyugodt, lelkem,
mert jól bánt veled az Úr!
8Megmentettél engem a haláltól,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat az elbukástól,
9az Úr színe előtt járhatok
az élők földjén.
10Hittem, ha így szólok is:
Igen elesett vagyok!
11Kétségbeesésemben mondtam:
Minden ember hazug!
12Mit fizessek az Úrnak
a sok jóért, amit velem tett?
13A szabadulásért fölemelem a poharat,
és az Úr nevét hirdetem.
14Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe jelenlétében.
15Drágának tekinti az Úr
híveinek halálát.
16Ó, Uram, én a te szolgád vagyok,
szolgád vagyok, szolgálóleányod fia:
levetted rólam a bilincset.
17Hálaáldozatot mutatok be neked,
és az Úr nevét hirdetem.
18Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe jelenlétében,
19az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem!
Dicsérjétek az Urat!
Currently Selected:
Zsoltárok 116: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014