Jeremiás siralmai 2
2
Második ének: Júda és Jeruzsálem megtapasztalta Istene haragját
1Jaj, de sötét az a felhő,
amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított!
Az égből a földre dobta
Izráel ékességét,
nem törődött lábai zsámolyával
haragja napján.
2Elpusztította az Úr kíméletlenül
Jákób összes hajlékát,
ledöntötte haragjában
Júda leányának erődítményeit;
földre terítette, meggyalázta
az országot és vezéreit.
3Izzó haragjában megfosztotta
Izráelt minden hatalmától,
visszavonta segítő jobbját,
amikor jött az ellenség.
Lángoló tűzként perzselte Jákóbot,
emésztette körös-körül.
4Fölvonta íját, mintha ellenség volna,
ráemelte jobb kezét, akár egy támadó,
és megölt mindent,
ami a szemnek kívánatos,
Sion leányának a sátrában
tűzként öntötte ki haragját.
5Olyan volt az Úr, mint az ellenség:
pusztította Izráelt.
Elpusztította minden palotáját,
lerombolta erődítményeit,
megsokasította Júda leányának
búját és keservét.
6Földúlta hajlékát, akár egy kertet,
lerombolta ünnepeinek helyét.
Feledésre juttatott az Úr a Sionon
ünnepet, szombatot,
bosszús haragjában megutált
királyt és papot.
7Elvetette oltárát az Úr,
elhagyta szentélyét.
Ellenség kezére juttatta
falakkal körülvett palotáit;
úgy hangoskodtak az Úr házában,
mint egy ünnepnapon.
8Az Úr akarta, hogy lerombolják
Sion leánya várfalát:
mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba
keze a pusztítást.
Gyászol az erőd és a várfal,
együtt omladoznak.
9Földbe süllyedtek kapui,
elpusztították, összetörték zárait.
Királya és vezérei a népek közt vannak,
ahol nincsen kijelentés,
prófétái sem kapnak
látomást az Úrtól.
10Némán ülnek a földön
Sion leányának vénei,
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek;
lehorgasztják fejüket
Jeruzsálem szüzei.
11Szemem könnybe borult,
bensőm háborog,
a földre roskadtam
népem leányának romlása miatt,
mert elalélt csecsemő és kisded
a város terein.
12Azt kérdik anyjuktól:
Hol van kenyér, hol van bor?
Elalélnak, mint a halálra sebzettek
a város terein,
kilehelik lelküket anyjuk kebelén.
13Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,
Jeruzsálem leánya?
Kinek a példájával vigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Romlásod nagy, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg?
14Prófétáid hiábavaló látomásokkal
ámítottak téged!
Nem leplezték le bűnödet,
hogy fordítsanak sorsodon,
hanem hiábavaló látomásokkal
félrevezettek téged.
15Összecsapják kezüket miattad,
akik arra járnak.
Fölszisszennek, és fejüket csóválják
Jeruzsálem leánya miatt:
Erről a városról mondták,
hogy szépsége tökéletes,
és az egész föld öröme?
16Föltátotta rád a száját
minden ellenséged.
Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,
és ezt mondták: Elpusztítottuk!
Erre a napra vártunk,
megértük, megláttuk!
17Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,
valóra váltotta, amit megmondott,
amit régóta elrendelt:
rombolt, és nem kímélt;
örömöt szerzett ellenségeidnek,
ő növelte meg támadód hatalmát.
18Szívük az Úrhoz kiáltott
Sion leányának várfala miatt.
Patakként áradjon a könnyed
éjjel és nappal!
Ne csillapodj,
ne hagyj a szemednek nyugalmat!
19Kelj föl, jajgass az éjszakában,
az őrködés kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon.
20Nézd, Uram, és lásd meg azt,
akivel így bántál!
Miért kell az asszonyoknak megenniük
gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?
Miért gyilkolják az Úr szentélyében
a papot és a prófétát?
21Az utcákon gyermekek és vének
hevernek a földön,
szüzeim és ifjaim
fegyvertől estek el.
Gyilkoltál haragod napján,
mészároltál kíméletlenül.
22Mintha ünnepnap lett volna,
összehívtad mindenünnen azokat,
akiktől iszonyodtam.
Nem tudott az Úr haragja napján
megmenekülni, megszökni senki sem!
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokkal ellenségem végzett.
Currently Selected:
Jeremiás siralmai 2: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
