Jeremiás 31

Jövendölés a hazatérésről

1Abban az időben – így szól az Úr – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek.

2Ezt mondja az Úr:

Kegyelmet kapott a pusztában

a fegyvertől megmenekült nép,

a nyugalma felé tartó Izráel.

3A messzeségben is megjelent az Úr:

Örök szeretettel szerettelek,

azért vontalak magamhoz hűségesen.

4Fölépítelek még téged, és fölépülsz,

Izráel szüze!

Fölékesíted még magad,

és kézi dobokkal

lejtesz majd táncot a vigadozók között!

5Ültetsz te még szőlőt

Samária hegyein,

és akik elültetik,

azok fogják szüretelni is.

6Mert eljön az a nap,

amikor az őrök így kiáltanak

Efraim hegyein:

Jöjjetek, menjünk a Sionra,

Istenünkhöz, az Úrhoz!

A hazatérés

7Ezt mondja az Úr:

Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán,

vigadozzatok a népek élén,

hirdessétek, és mondjatok dicséretet:

az Úr megszabadította népét,

Izráel maradékát!

8Visszahozom őket észak földjéről,

összegyűjtöm a föld pereméről.

Lesz közöttük vak és sánta,

terhes és szülő asszony egyaránt:

nagy gyülekezetként térnek ide vissza.

9Sírva jönnek, és fohászkodnak,

miközben vezetem őket;

folyóvizekhez vezetem egyenes úton,

amelyen nem botladoznak.

Mert atyja vagyok Izráelnek:

Efraim az elsőszülöttem.

10Halljátok az Úr igéjét, ti, népek,

hirdessétek a távoli szigeteken,

és mondjátok:

Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,

és őrzi, mint pásztor a nyáját.

11Mert megváltotta az Úr Jákóbot,

kiszabadította az erősebb kezéből.

12Megjönnek majd, és ujjonganak

Sion magaslatán,

élvezik az Úrtól kapott javakat:

a gabonát, a mustot és az olajat,

a juhokat és a marhákat.

Olyan lesz a lelkük,

mint az öntözött kert,

és nem hervadoznak többé.

13Akkor örömtáncot jár a szűz,

örülnek az ifjak a vénekkel együtt.

Gyászukat örömre fordítom,

megvigasztalom őket,

örömet szerzek nekik

a kiállott szenvedés után.

14A papokat bőséggel árasztom el,

népem pedig jóllakik javaimmal

– így szól az Úr.

15Ezt mondja az Úr:

Hangos jajgatás hallatszik Rámában

és keserves sírás:

Ráhel siratja fiait,

nem tud megvigasztalódni,

mert nincsenek többé fiai.

16Ezt mondja az Úr:

Hagyd abba a hangos sírást,

ne könnyezzenek szemeid!

Mert meglesz szenvedésed jutalma

– így szól az Úr –,

visszatérnek fiaid

az ellenség földjéről.

17Reménykedhetsz a jövőben

– így szól az Úr –,

mert visszatérnek hazájukba fiaid.

Efraim bűnbánata – Isten irgalmassága

18Jól hallom Efraim kesergését:

Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,

és én elszenvedtem a verést.

Téríts meg engem, hogy megtérjek,

mert te vagy, Uram, az én Istenem!

19Elfordultam tőled,

de aztán megbántam,

belátva bűnömet a mellemet vertem,

szégyenkeztem, pironkodtam,

mert viselnem kellett

ifjúságom gyalázatát.

20Hát nem az én drága fiam Efraim?

Hát nem az én kedves gyermekem?

Valahányszor megfenyegetem,

végül mégis elfog a szánalom iránta:

megremeg érte a bensőm,

irgalmaznom kell neki

– így szól az Úr.

21Állíts magadnak jelzőoszlopokat,

rakj le útjelzőket,

figyeld az országutat,

az utat, amelyen elmentél!

Térj vissza, Izráel szüze,

térj vissza városaidba!

22Meddig tétovázol még,

te szófogadatlan leány?

Mert valami újat teremt

az Úr a földön:

a nő fog járni a férfi után!

23Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy! 24Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók. 25Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. 26Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!

27Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. 28És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr.

29Abban az időben nem mondják többé, hogy

az apák ettek egrest,

és a fiak foga vásott el tőle,

30hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.

Isten új szövetséget köt népével

31Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

35Ezt mondja az Úr,

aki adta a napot,

hogy nappal világítson,

és megszabta

a hold meg a csillagok rendjét,

hogy éjjel világítsanak,

aki mozgásban tartja a tengert,

hogy zúgjanak hullámai,

akinek Seregek Ura a neve:

36Ha majd eltűnik ez a rend

színem elől – így szól az Úr –,

akkor szakad magva Izráelnek is,

és soha többé nem lesz az én népem.

37Ezt mondja az Úr:

Ha majd meg lehet mérni

az eget odafent,

és ki lehet kutatni

idelent a föld alapjait,

akkor vetem el Izráel utódait

mindazért, amit elkövettek

– így szól az Úr.

38Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig. 39Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé. 40Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.

Currently Selected:

Jeremiás 31: RÚF

Highlight

Copy