Ézsaiás 63
63
Ítélet a népek fölött
1Ki jön ott Edómból,
vérvörös ruhában Bocrából,
pompás öltözetben,
erőteljes léptekkel?
– Én, aki igazat beszélek,
és van erőm a szabadításhoz!
2– Miért vörös az öltözeted,
miért olyan a ruhád,
mint azé, aki borsajtóban tapos?
3– A sajtóban egyedül tapostam,
a népek közül senki sem volt velem.
Tapostam őket haragomban,
tiportam őket felindulásomban.
Levük a ruhámra fröccsent,
egész öltözetemet beszennyeztem.
4Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját,
eljött a megtorlás esztendeje.
5Körbenéztem, de nem volt, aki segítene,
és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson.
Saját karom segített hát engem,
saját felindulásom támogatott.
6Népeket tapostam el haragomban,
szétzúztam őket felindulásomban,
és levüket kiontottam a földre.
Bűnbánó imádság
7Az Úr hűségét magasztalom,
az Úr dicső tetteit:
mindazt, amit értünk tett az Úr,
jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt,
mert irgalmasan bánt velünk,
nagyon hűségesen.
8Mert ezt mondta:
Mégiscsak az én népem ez,
fiaim, akik nem fognak rászedni.
Ezért szabadította ki őket
9minden nyomorúságukból.
Nem követ vagy angyal,
hanem ő maga szabadította meg őket:
szeretetével és könyörületével
ő váltotta meg őket.
Felkarolta és hordozta őket
ősidőktől fogva.
10Ők azonban engedetlenek voltak,
és megszomorították szent lelkét.
Ezért ellenségükké vált,
és harcba szállt ellenük.
11De visszaemlékezett népe
a régi időkre, Mózesre:
Hol van, aki a tengerből kihozta
nyájának pásztorát?
Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?
12Hol van, aki dicső karjával
megragadta Mózes jobb kezét?
Kettéhasította előttük a vizet,
örök nevet szerezve magának.
13Átvezette őket a mélységes vizeken,
mint egy lovat a pusztán,
még csak meg sem botlottak.
14Mint mikor a jószág
pihenni tér a völgybe,
úgy pihentette meg őket az Úr lelke.
Így terelgetted népedet,
dicső nevet szerezve magadnak.
Könyörgés szabadulásért
15Tekints le az égből,
nézz le szent és dicső hajlékodból:
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Szánalmadat, irgalmadat
miért vonod meg tőlünk?
16Hiszen te vagy a mi atyánk,
Ábrahám nem ismer bennünket,
Izráel nem törődik velünk.
Uram, te vagy a mi atyánk,
ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17Miért engeded, Uram,
hogy letévedjünk utaidról?
Miért engeded, hogy a szívünk
kemény legyen, és ne féljen téged?
Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,
a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!
18Kis időre elfoglalták
szent néped birtokát,
szentélyedet ellenségeink taposták.
19Olyanok lettünk, mintha sohasem
uralkodtál volna rajtunk,
mintha nem rólad
neveztek volna el minket.
Bárcsak szétszakítanád az eget,
és leszállnál,
hogy meginogjanak előtted a hegyek!
Currently Selected:
Ézsaiás 63: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
