Ézsaiás 2
2
A béke korszaka
(2–4. v. vö. Mik 4,1–3)
1Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:
2Az utolsó napokban
szilárdan fog állni
az Úr házának hegye
a többi hegy fölött,
és kimagaslik majd a halmok közül.
Özönlik majd hozzá valamennyi nép.
3Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához!
Tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk.
Mert a Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
4Igazságot szolgáltat a nemzetek között,
ítéletet hoz minden nép ügyében.
Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból pedig metszőkéseket;
nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.
5Jákób háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!
Isten elítéli a bálványimádókat
6Eltaszítottad népedet, Jákób házát,
mert tele vannak keleti szokásokkal,
varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok,
és idegenekkel barátkoznak.
7Tele van az ország ezüsttel, arannyal,
kincseinek se szeri, se száma.
Tele van az ország lovakkal,
harci kocsijainak se szeri, se száma.
8Tele van az ország bálványokkal,
kezeik csinálmánya előtt borulnak le,
amit ujjaikkal csináltak.
9Ezért meg kell hajolnia az embernek,
meg kell alázkodnia a halandónak,
és te nem bocsátasz meg nekik.
10Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba
az Úr félelmetes fensége
és méltósága elől!
11Megalázza a kevély tekintetű embert,
a halandók nagyságát porba hajtja.
Csak az Úr magasztaltatik föl
azon a napon.
12Mert jön a Seregek Urának napja
minden kevély és magas ellen,
mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,
de majd meg kell alázkodnia;
13a Libánon minden cédrusa ellen,
amelyek magasra emelkednek,
a Básán minden tölgyfája ellen;
14minden magas hegy ellen
és minden kiemelkedő halom ellen,
15minden büszke torony ellen
és minden erős vár ellen,
16minden Tarsís-hajó ellen
és minden gyönyörű gálya ellen.
17Porba hajtja az ember büszkeségét,
és megalázza a halandók nagyságát.
Csak az Úr magasztaltatik föl
azon a napon.
18A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.
19Bebújnak majd a sziklabarlangokba
és a föld repedéseibe
az Úr félelmetes fensége
és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
20Azon a napon odadobja az ember
a vakondoknak és a denevéreknek
ezüst- és aranybálványait,
amelyeket azért csinált,
hogy leboruljon előttük.
21Bebújnak a sziklák szakadékaiba
és a kőszálak hasadékaiba
az Úr félelmetes fensége
és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
22Ne bízzatok az emberben,
hiszen csak lehelet van az orrában:
mire lehet hát becsülni?
Currently Selected:
Ézsaiás 2: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
