Habakuk 3
3
Isten eljön ítéletre
1Habakuk próféta imádsága. A panaszénekek dallamára.
2 Uram, hallottam, amit hirdettél,
félelem fog el attól, amit teszel, Uram.
A közeli években valósítsd meg,
a közeli években tedd ismertté!
De haragodban is
gondolj az irgalomra!
3Témán felől jön az Isten,
Párán hegyéről a Szent. (Szela.)
Fensége beborítja az eget,
dicsősége betölti a földet.
4Ragyogása olyan, mint a napfény,
sugarak támadnak kezéből:
abban rejlik az ereje.
5Előtte dögvész jár,
lába nyomán láz támad.
6Megáll, és megrendíti a földet,
szétnéz, és megriasztja a népeket.
Szétporladnak az ősi hegyek,
lesüllyednek az ősrégi halmok;
ősrégi ösvényeken jár.
7Látom, amint omladoznak
Kúsán sátrai,
reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8A folyamok ellen
lobbantál haragra, Uram?
A folyamokra haragszol,
vagy a tengerre vagy dühös?
Azért jössz vágtató lovakkal,
győzelmet hozó harci kocsikkal?
9Íjad harcra kész,
tegzed nyilakkal tele. (Szela.)
Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10Ha meglátnak téged a hegyek,
remegni kezdenek,
mindent elborít az áradat,
morajlik a mélység vize,
magasra emelkednek partjai.
11A nap és a hold lakóhelyén marad,
amikor nyilaid villogva cikáznak,
és dárdád ragyogva villámlik.
12Felindulásodban taposod a földet,
haragodban csépeled a népeket.
13Kivonulsz néped szabadítására,
fölkented szabadítására.
Szétzúzod a bűnös házának tetejét,
föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
14Nyilaiddal átlőtted
harcosainak vezérét,
pedig már rám törtek,
hogy megfutamítsanak;
ujjongtak, hogy fölfalhatják
rejtekhelyén a szegényt.
15Átgázoltál lovaiddal a tengeren,
a nagy vizek habjain.
16Hallottam, és reszketett a szívem,
hangjától megremegtek ajkaim;
fájdalom járja át csontjaimat,
reszkető léptekkel járok.
Bárcsak nyugtom lenne
a nyomorúság napján,
amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17Mert a fügefák nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.
Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz marha az istállókban.
18De én vigadozni fogok az Úr előtt,
víg örömre indít szabadító Istenem.
19Az Úr, az én Uram ad nekem erőt;
olyanná teszi lábamat,
mint a szarvasokét,
és magaslatokon enged járni engem.
A karmesternek: húros hangszerre.
Currently Selected:
Habakuk 3: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014