2Mózes 15
15
Mózes hálaadó éneke
1Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak:
Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges,
lovat lovasával a tengerbe vetett.
2Erőm és énekem az Úr,
megszabadított engem.
Ő az én Istenem, őt dicsőítem,
atyám Istene, őt magasztalom.
3Az Úr vitéz harcos, „az Úr” az ő neve.
4Szekereit, hadát
a fáraónak tengerbe vetette,
válogatott, legjobb harcosai
belevesztek a Vörös-tengerbe.
5Elborította őket a mélység,
kőként szálltak a mélybe.
6Jobbod, Uram, dicső az erőtől,
jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget.
7Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.
Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.
8Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,
gátként megálltak a futó habok.
Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
9Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.
– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.
Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.
10Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.
Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
11Kicsoda olyan az istenek között,
mint te, Uram?
Kicsoda olyan felséges szentségében,
félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
12Kinyújtottad jobbodat,
és elnyelte őket a föld.
13Hűségesen terelgeted
e megváltott népet,
erőddel vezeted őt szent hajlékodba.
14Hallják a népek, s beleremegnek,
fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,
Móáb hatalmasait rettegés fogja el,
kétségbeesik Kánaán minden lakosa.
16Rettentő félelem szakad rájuk,
hatalmas karodtól néma kővé válnak,
míg átvonul a néped, Uram,
míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.
17Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,
melyet lakóhelyednek készítettél, Uram,
a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18Az Úr uralkodik örökkön-örökké!
19Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
20Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. 21Mirjám így énekelt előttük:
Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges,
lovat lovasával a tengerbe vetett!
A keserű víz édes lesz Márában
22Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. 23Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. 24Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? 25Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.
Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. 26Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.
27Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.
Currently Selected:
2Mózes 15: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014