1Királyok 2

Dávid utolsó intelmei Salamonhoz

1Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezeket hagyta meg fiának, Salamonnak: 2Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. Légy erős, légy férfi! 3Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az Úr! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz. 4Akkor beteljesíti az Úr a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.

5Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. 6Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békességben megőszülve jusson a holtak hazájába!

7De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. 8Itt van még melletted a benjámini Simí, Gérá fia Bahúrímból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanajimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az Úrra, hogy nem öletem meg fegyverrel. 9Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy, tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a holtak hazájába.

Dávid halála, Adónijjá kérése

10Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. 11Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 12Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.

13Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. 14Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! 15Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy nekem járt volna a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az Úr. 16Most azért, hogy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj! 17Ő erre így folytatta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. 18Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.

19El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd a trónjára ült, és hozatott egy széket az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. 20Akkor Betsabé ezt mondta: Egy apró kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Mondd csak el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani. 21Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! 22Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!

23Akkor megesküdött Salamon király az Úrra: Úgy segítsen engem Isten most és ezután is, hogy ez az életébe kerül Adónijjának! 24Most azért az élő Úrra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. 25Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt.

Ebjátár papot száműzik, Jóábot megölik

26Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az Úrnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedted el mindazt, amit apám elszenvedett. 27Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az Úr papja. Ezzel beteljesedett az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Sílóban.

28Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az Úr sátrába, és megragadta az oltár szarvait. 29Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az Úr sátrához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Eredj, és öld meg őt! 30Benájá el is ment az Úr sátrához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy gyere ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá jelentette a királynak, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. 31Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért. 32Csak őt fogja hibáztatni érte az Úr, hiszen megölt két magánál igazabb és derekabb embert. Fegyverrel gyilkolta meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát. 33Szálljon kiontott vérük Jóáb és utódai fejére mindörökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökre! 34Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. 35Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére, Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király.

Simí halála

36Majd elküldött a király, hívatta Simít, és ezt mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! 37Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón-patakot, meg fogsz halni, és abban csakis te leszel a hibás! 38Simí ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, királyom. Jó ideig nem is hagyta el Simí Jeruzsálemet.

39Három év múlva azonban Simínek két rabszolgája elszökött Ákíshoz, Maaká fiához, Gát királyához. Simínek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak. 40Elindult tehát Simí, fölnyergelte a szamarát, és elment Gátba Ákíshoz, hogy megkeresse a rabszolgáit. Elment Simí, és visszahozta a rabszolgáit Gátból.

41Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simí elment Jeruzsálemből Gátba, és vissza is tért. 42Ekkor hívatta a király Simít, és ezt mondta neki: Hát nem eskettelek meg téged az Úrra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhová távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod?! Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. 43Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amelyet én adtam neked? 44Majd ezt mondta a király Simínek: Tudod te, hisz emlékszel te is mindarra a rosszra, amit apámmal, Dáviddal szemben elkövettél. Most majd megfizet neked az Úr a gonoszságodért! 45Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állni az Úr előtt örökké. 46Majd parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig kiment, leterítette Simít, és az meghalt.

És megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.

Currently Selected:

1Királyok 2: RÚF

Highlight

Copy