Lukács 22
22
Júdás elárulja Jézust
(Mt 26,1–5.14–16; Mk 14,1–2.10–11)
1Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. 2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
3A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. 4Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre. 5Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Az utolsó vacsora
(Mt 26,20–29; Mk 14,17–25)
7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt. 8Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük. 9Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el? 10Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, 11és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát? 12Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el! 13Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.
14Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, 15és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. 16Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. 17Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! 18Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. 19És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 20Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. 21De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt. 23Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Ki a legnagyobb?
(Mt 20,25–28; 19,28; Mk 10,42–45)
24Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. 25Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. 26Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. 27Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, 29és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; 30hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.
Jézus inti Pétert és a többi tanítványt
(Mt 26,31–35; Mk 14,27–31; Jn 13,36–38)
31Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! 33Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is! 34Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 35Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták. 36Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. 37Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik. 38Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!
A Gecsemáné-kertben
(Mt 26,36–46; Mk 14,32–42; Jn 18,1–2)
39Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 43Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. 44Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. 45Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. 46Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
Jézust elfogják
(Mt 26,47–56; Mk 14,43–52; Jn 18,1–11)
47Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? 49Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal? 50Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt. 52Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. 53Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.
Jézus a főpap házában
Péter megtagadja Jézust
(Mt 26,57–75; Mk 14,53–72; Jn 18,15–18.25–27)
54Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. 56Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt. 57Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt! 58Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok! 59Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való. 60Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas. 61Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. 62Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.
63Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, 64majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg! 65És sok más szidalmat is szórtak rá.
Jézus a nagytanács előtt
(Mt 26,63–66; Mk 14,60–64; Jn 18,19–24)
66Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették, 67és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek, 68ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. 69De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján. 70Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik. 71Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.
Избрани в момента:
Lukács 22: RÚF
Маркирай стих
Споделяне
Копиране
Искате ли вашите акценти да бъдат запазени на всички ваши устройства? Регистрирайте се или влезте
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014